„Ahhoz, hogy valami jó kijöjjön, valami jónak be is kell mennie!”
Huzella Péter, 2021 (© fotó: Török Máté)
Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, gitáros-énekes, tanár, a Kaláka együttes egykori, majd a Neil Young Sétány (NYS) formáció tenor hangú tagja. Zalán Tibor költővel évtizedek óta alkotnak közös dalokat, színpadra szánt dalai mellett, számos gyerekalbum fűződik nevéhez.
Török Máté: - Te ugyanabba a zenei általános iskolába jártál, mint a Kaláka többi tagja.
Huzella Péter: - Ez volt az első budapesti, Kodály Zoltán által alapított zenei általános iskola a kecskeméti után. Édesapám, Huzella Elek, zeneszerző volt, és más volt az elképzelése a zenetanulásról. Ezért én nem lehettem a zenei tagozatos Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskolában elsős, mint például a Dani (szerk.: Gryllus Dániel). Míg engem apám zongorára, szolfézsra járatott, a „zeneisek” az iskolában állandóan több szólamban énekeltek, szolmizáltak, a folyosókon, amiért én nagyon irigyeltem őket.
A Kodály-módszer a relatív szolmizáción alapul, és minden országban, ahol ezzel a módszerrel tanítanak, az ország népzenéjén szemléltetik azt. Így a magyar zeneoktatás is a magyar népi kultúrán alapul a módszer szerint, s az is biztos, hogy mindenkinek a zsigereiben van a saját népzenéje, akár akarja, akár nem.
T.M.: - Édesanyád festőművész volt és rajzot tanított ebben az iskolában. Jó volt, hogy az iskolában is együtt voltatok?
H.P.: - Igen. Rajongtak érte a tanítványai, sőt, volt olyan év, amikor a volt növendékei közül többen jelentkeztek az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolára, mint a Zeneakadémiára.
T.M.: - Hallottam, hogy a lakásotok az akkori művészélet képviselőinek az egyik bázisa volt. Hogyan élted ezt meg gyerekként?
H.P.: - Igen, elég sokan jártak hozzánk, muzsikusok, írók-költők, festők. Romhányi József nekünk Jóska bácsi volt, sokszor jött Végh György, egy alkalommal Melis György is, de a szomszéd fiúkkal akkoriban nem igazán törődtünk azzal, hogy ki kicsoda, sokkal inkább azzal, hogy például milyen autóval érkezett...
T.M.: - A Kaláka 1969-ben alakult, de te évekkel később, 1975-ben csatlakoztál hozzájuk. Édesapád ezt már nem érhette meg. Mit szólt volna hozzá?
H.P.: - Édesapám 1971-ben hunyt el, ő és édesanyám sosem fékezett meg az önmegvalósításban, csak azt kötötték ki, hogy legyen egy diplomám. Az érettségi után nem igazán szerettem volna zenész lenni, jobban vonzott az építész pálya, jobban érdekelt a sport. El is végeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Magasépítési Karát, majd három évet dolgoztam is a Középülettervező Vállalatnál, de végül mégis jobban vonzott a színpad, a dalszerzés. A kalákás barátaim hívását elfogadva mégis csak muzsikus lettem.
A 15 éves Kaláka (Radványi Balázs tulajdonából -
írta és szerkesztette: Huzella Péter - digitalizálás: Török Máté, 2021)
T.M.: - Meg tudod megfogalmazni, hogy szerinted miért indult el újra a verséneklés, miután évszázadokkal korábban különvált a vers és dal? H.P.: - Ennek egyszemélyi felelőse van, Kodály Zoltán. Ez teljesen nyilvánvaló számomra. Az ötvenes években nagy divatja volt a népdalfeldolgozásoknak, és a népdalok oktatásának. Az édesapám is rengeteg népdalfeldolgozást készített, mint sokan mások, de mindenki a maga stílusában írta át ezeket a dalokat. Az én generációm pedig meg is kapta az elkészült népdal-átdolgozásokat és népdalokat az énekeskönyveiben. Így ezek a dalok egész egyszerűen beszivárogtak az emberek tudatába, és be is fészkelték magukat oda. Mindenki tanult furulyázni, s a polgári családokban fontos volt a zenetanulás. S mikor megjelent a beat-zene, amit Bergendy Pista úgy fogalmazott meg, hogy egyszer csak jöttek az amatőrök, elkezdődött valami új. Ezek az amatőrök elkezdték képezni magukat, s nagyjából le is fedték a könnyűzenei piacot. De volt egy másik új zenei irány, amit mi is képviseltünk. Viszonylag sok akusztikus hangszeren játszva adott volt, hogy finomabb, kicsit szofisztikáltabb szövegeket énekeljünk. Szinte egy pillanat alatt felvetődött, hogy verseket zenésítsünk meg… Kinyílt a világ és megszületett ez a műfaj. A verséneklés divatossá vált, de azért nem olyan sokan művelték.
T.M.: - Szerinted milyen műfaj az énekelt vers és egy verséneklő milyen műfajhoz tartozik? H.P.: - Ez is rockzene, csak halkabb…Amikor az ember kiáll egyedül, akár egy gitárral, az rockzene. Vagyunk mi, verséneklők is olyan rockerek, mint az igaziak, ugyanis mi is feltettük az életünket arra, amit csinálunk.
T.M.: - Hogy történt a taggá válásod a Kalákában 1975-ben?
H.P.: - Amikor Daniék megalapították a Kalákát, akkor én még nem igazán voltam jó előadó, rengeteg gátlás volt bennem. Többször meghívtak fellépni a Kaláka-klubba, s Mikó Pista kiválása után titkon reméltem, hogy egyszer meghívnak maguk közé. Így is történt. S bár nagy örömmel csatlakoztam hozzájuk, tudtam, hogy sok mindent kell még megtanulnom. Abban az időben nagy erőkkel kezdtem pótolni a hiányaimat.
T.M.: - Kinek a versét zenésítetted meg először? Emlékszel erre?
H.P.: - Vagy Weöres Sándorét, vagy Jeszenyinét.
T.M.: - A Jeszenyin verseire írt Fekete ember című Kaláka lemezetek etalon a verséneklők számára. Te vitted az együttes repertoárjába annak idején a Jeszenyin verseket?
H.P.: - Nem, ők is dolgoztak korábban Jeszenyin (Szerk.: Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, orosz költő) verseire. De jól emlékszem, hogy amikor a Fekete embert zenésítettem meg, akkor 30 éves voltam, s nagyon kerestem önmagamat. A teljes bizonytalanság, a létezés és az egzisztencia kérdései foglalkoztattak, pszichoanalízisre is jártam. Mivel a Fekete ember pont erről szól, segített ez a munka lelkileg is. Ebben az időszakban mondtam Daninak azt, hogy ha a pszichoanalízis hatására elkezdek lanyhulni és szürkülni a színpadon, mert túlságosan kiegyensúlyozott leszek, akkor azonnal abbahagyom a kezelést, mert a színpad nekem fontosabb. De pont ellenkezőleg történt, s az önállóságom, s az egóm nőtt meg a hatására. Tudom, hogy ezt nem volt nekik könnyű elviselni, mégis megtették, s ezt nagyon díjazom.
Szergej Jeszenyin - Huzella Péter: A fekete ember · Kaláka
T.M.: - Az, hogy egy „akolból” érkeztetek, sokat számított a Kalákán belül. Húsz évig jártátok együtt az utat. Miért döntöttél a kiválás mellett 1995-ben?
H.P.: - Ennek több oka volt. Az egyik a feszültség, ami a Kalákán belül kialakult a rendszerváltás környékén. A másik, hogy szerettem volna önálló előadóként is megjelenni.
Nekem nehéz volt elfogadni, hogy Dani dönt mindenben, s bár nagyon jó vezetőnek tartottam, azt nehezményeztem, hogy a fontos döntéseket nélkülünk hozza meg.
Ugyanebben az időben már elkezdtem együtt dolgozni Zalán Tibor költővel, s szerettem volna, ha hasonlóan tudunk majd sikereket elérni, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza. S bár Tibor mindig ellenezte, hogy kiszálljak a Kalákából, mondván, hogy nem jó lépés egy mindenki által szeretett és elismert csapatból kiszállni, mert rossz fényt vet az emberre, mégis megtettem és sosem bántam meg, bár Tibornak igaza volt.
T.M.: - Végül nem úgy alakult a Zalán Tiborral való közös utatok, mint a Cseh Tamásék által járt pálya. Miért alakult ez másként?
H.P.: - Mert akkorra az az idő már elmúlt, hogy ez hasonlóan működhessen. Leginkább talán azért, mert mi már nem fiatalon kezdtük el a közös alkotói munkát, mint ők.
T.M.: - Cseh Tamással sajnos már nem tudok beszélgetni a kortárs verséneklésről, de az elmondható, hogy az egyik előadói védjegye pont az volt, amit a verséneklés esetében hibaként fogalmazhatunk meg. A szöveg prozódiája, hangsúlyai nem mindig voltak a magyar nyelv szerinti helyen. Mégis szinte egyedi stílussá alakította ez az előadói módját.
H.P.: - Igen, de ehhez kellett az ő személye is. Illetve azért sikerülhetett, mert prózai szöveget énekelt, nem verseket. Ennyi idő távlatában én is megszegem olykor a prozódia szabályait, ha arra okot érzek. Például, ha nem akarok a szöveg miatt a zene alá menni, mert a zene fontosabb.
Zalán Tibor-Huzella Péter: Ötödik (kemény) pohár
- Huzella barát parodizál - Cseh Tamás 52. születésnapja
T.M.: - Szerinted a vers és zene kapcsolata esetén a zene fontosabb? Te vagy az első az eddigi beszélgetőpartnereim között, aki ezt így gondolja.
H.P.: - Abszolút. A dal az egy zenei műfaj. Egy megzenésített verset, ha nem jó a zenéje, akkor nem kell játszani. A dalszöveg, ha rossz, még lehet jó dal, de egy jó vers rossz zenével nem állja meg a helyét. Ez persze nem azt jelenti, hogy minél bonyolultabb egy dallam, annál jobb. Sőt. Olykor a legegyszerűbb a legjobb. Például Radványi Balázs a Tudod, hogy nincs bocsánat megzenésítésével valami olyat talált meg, ami sokáig mutathatja meg azt, hogyan kell verset megzenésíteni.
T.M.: - A Kalákában is vannak nagyon bonyolult és nagyon egyszerű zenei témák. Ezt a vers alakítja?
H.P.: - Nem feltétlenül. Sokszor maga a muzsikus akarja megmutatni mit tud, s nem a vers igényli azt. A Kaláka akkor kezdett kicsit „slágeresedni”, amikor Gryllus Vili helyett Becze Gábor jött. Akkor kezdtünk el arra odafigyelni, hogy most már legyünk kicsit közérthetőbbek. Pont azért kell egyszerűsíteni a zenét, hogy a szöveg könnyebben átmenjen a hallgatóság felé, s akkor a dal is jobban működik, s az előadónak nagyobb sikere lesz.
Huzella Péter a 60. születésnapjára rendezett ünnepi műsorán
(Budapest, Millenáris - ©fotó: Hrotko Bálint, 2009. - Huzella Péter engedélyével)
T.M.: - Emlékszem, mint akkori tanítványod, hogy a Kaláka után nyitottál a jazz irányába és a gyerekzene irányába is. Nem sokkal később el is indult egy Zenegér című Televíziós gyerekműsorod.
H.P.: - A kiszállásom idején már dolgoztam, és együtt is játszottam ifjabb Rátonyi Robi jazz zongoristával, s az egyik példaképem, James Taylor muzsikája volt az irányadó ebben a formációban, amihez Zalán Tibor írta a dalszövegeket. Titkon abban bíztam, hogy a jazzt szerető hallgatóság eljön meghallgatni minket Robi miatt, a kortárs költészet kedvelői számára Zalán Tibor lesz a hívó szó, s miattam érkezik majd a kalákás tábor. Sajnos nem így lett. A jazz rajongóknak én túl könnyűzenész voltam, a Zalán-rajongók inkább a saját szobájukban olvasgatták a verseket, a Kaláka hallgatóság meg haragudott rám, hogy kiszálltam az együttesből, s ezért nem jöttek el. Ettől függetlenül szerettem azt a muzsikát.
A Zenegér viszont egy nagy sikerű gyermekműsor volt, s több, mint kétszáz adást ért meg a Magyar Televízióban. Mellette pedig állandó felnőtt klub-estjeim voltak a Kolibri Pincében, s számos színpadi műhöz komponálhattam dalokat azóta.
Radványi Balázs és Huzella Péter a Misztrál-klubban,
Petőfi Művelődési Ház, Pesthidegkút, 1999. (© fotó: Török Máté)
T.M.: - Téged zavart a kiválás után, hogy exKalákásnak hívnak?
H.P.: - Nem. Sőt. Az életem legaktívabb és legszebb időszaka volt. Fiatal és sikeres voltam.
T.M.: - Évekig tanítottál előadóművészetet, dallamvezetést, dalszerzést. Mit mondanál a ma kezdő verséneklőknek?
H.P.: - Amit akkor is mondtam. Hallgassanak sok Puccinit és Mozartot. Mert ahhoz, hogy valami jó kijöjjön, valami jónak be is kell mennie. Fodor Ákos mondta, amit magam is vallok, hogy Bachnál minden rendben van, Mozarttól minden rendbe jön.
Azt üzenném még, hogy mindenki keressen magának valakit, akire felnéz valami miatt. Akár egy magyartanárt, akár egy énektanárt, vagy egy zenetanárt, vagy egy idősebb kollegát. Ugyanis nagyon sokan csupán az önkontrollra bízzák magukat és ez különösen fiatal korban elragadtatja az embert. Mindenképpen kell egy külső fül, egy külső segítség, mielőtt kiáll az ember a dalaival. Nagyon fontos maga a versválasztás is, mert nem mindenkihez illik minden vers. Nekünk nagyon könnyű dolgunk volt a Kalákában, mert egyrészt volt egy erős irodalmi és színházi támogatásunk, másrészt pedig azokkal a nagyokkal is személyes kapcsolatunk volt, akikre alapoztuk a karrierünket. Személyesen ismertük Weöres Sándort, Tamkó Sirató Károlyt, Nagy Lászlót, Kányádi Sándort. A legelején, lelkes fiatalként mindig elvittük az aktuális költőnek megmutatni a versére elkészült dalt, s megfogadtuk, ha valami változtatást szeretett volna. Ők voltak a külső fülek. A mai napig meg szoktam mutatni a felvételeimet a végső befejezés előtt egy-két barátomnak.
Huzella Péter, 2021 (© fotó: Török Máté)
T.M.: - A díjak fontosak az életedben?
H.P.: - Igen, nagyon! Rendkívül féltékeny voltam mindenkire, akit elismernek, megbecsülnek. De, amikor megkaptam a Kossuth-díjat, az egész díj-kérdést el tudtam engedni. Ugyanúgy voltam ezzel, mint 30 évesen a pszichoanalízisem után, amikor egyszer csak rájöttem, hogy az összes fájdalmam, az összes rossz érzésem az mind-mind a saját nyomorult elfojtásaim eredménye.
T.M.: - Hogy került a családodba Mácsai Pál? Ő a vejed.
H.P.: - Ez egy érdekes történet. Édesanyám 1949-ben, velem állapotosan diplomázott, s évfolyamtársa volt Mácsai Pista bácsinak, aki a később született Mácsai Jani zenekritikusnak és Mácsai Pál színművésznek az édesapja. A két család rendkívül jó barátságban volt. Van olyan videóm, ahol a kis Pali kapura rúg nekem a kertben, amikor én már 18 éves voltam.
Idővel Pali színész lett, s egy alkalommal édesanyámat és az akkor 14 éves Kati lányomat, mint jó ismerősöket meghívta egy előadásra. Az előadás után a kamasz lányomnak Pali lett az, akinek a kivágott fényképe ott lógott a falon… Boldogan élnek, Kati jogász, két gyerek van.
T.M.: - A többi gyermeked is megtalálta a maga helyét?
H.P.: - Igen, azt hiszem. Julcsi színész lett, két gyermek édesanyja, s többek között saját önálló estje van az anyaságról, aminek nagy sikerrel játszik. Bálint a pénzügyi-informatikai ágazatban dolgozik, amit persze nem nagyon értek. Náluk született meg a közelmúltban Gréti, az ötödik unokám.
T.M.: - Milyen műsorokban játszol mostanában?
H.P.: - Az önálló estjeimen kívül Palival játsszuk a Villon-estünket, Rátóti Zolival a Hamvas-estet, s vele a Neli Young Sétányban is együtt muzsikálunk. De a pandémia idején minden nap online-koncertet adtam 77 napon keresztül.
T.M.: - Nálad láttam először azt, 1995-ben, hogy porcelán körömmel gitározol. Miért építteted a körmöd a mai napig?
H.P.: - Már nem porcelán van rajta, hanem UV-re keményedő zselé. Sárközy Gergő barátom volt az első, aki azt mondta, hogy műköröm szalon nyílt Budapesten, és érdemes lenne kipróbálni ezt az anyagot. Elsők között voltam, aki el is ment egy szalonba… Azóta is ugyanahhoz a hölgyhöz járok műkörmöt építtetni. Azóta magabiztosan tudok pengetni, nem kell sose félnem attól, hogy letörik a körmöm.
T.M.: - Volt, amikor viccesen néztek rád emiatt? H.P.: - Korábban volt, de már megszoktam, hogy bal kézzel kapaszkodok a buszon. Most meg már annyi mindent lát a társadalom, hogy egy hosszú férfiköröm nem olyan különleges.
Huzella Péter, 2021 (© fotó: Török Máté)
T.M.: - Szerinted mitől jó egy dal? H.P.: - Nem akarom megkerülni azzal, hogy nincs rá recept, mert van egy baromi jó recept, amivel nagyon jó dalokat lehet írni. De ezek mind egyformák lesznek, s ezekkel van tele a rádió.
Nekünk, akik írjuk és egyben elő is adjuk a dalainkat, magunkat képviseljük, és hitelesnek kell maradnunk. Nem lehetünk unalmasak. Tudnunk kell, hogy mit bír el az a zenei forma, vagy az a vers, amivel dolgozunk. Ezt éreznünk kell, vagy tanácsot kell kérni mástól.
Nagyon fontos, hogy arányosak legyünk önmagunkkal, s ne képzeljünk magunkról többet, mint, amik vagyunk. Ehhez önismeretre van szükség. Fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat, de ne is rázzuk ki a kisujjunkból a feladataidat, s legyen tétje mindig annak, amit csinálunk, és vállaljuk a felelősséget minden hangunkért.
És akkor itt most még nem beszéltünk arról, hogy mitől jó egy dal, mert ha erre biztos recept lenne, akkor állandóan írnám őket. De a jó dallam megtalálása nagyon fontos.
T.M.: - Hány dalt tekintesz a megzenésítéseid közül olyannak, ami valami miatt jobb a többinél?
H.P.: - Nekem 8-10 olyan dalom van, amire így tekintek a több százból.
T.M.: - Ha rád nézünk, nehezen határolható be az életkorod. Mi tart fiatalon?
H.P.: - A mai napig sportolok, az öt unokám is segít ebben, a dalaim sikere is örömmel tölt el, s számos tanítványomra is büszke vagyok, s alapvetően azt hiszem, hogy kihozom magamból azt, ami bennem van.
T.M.: - Milyen terveid vannak a közeljövőt tekintve? H.P.: - Szeretném befejezni azt a gyereklemezt, amit elkezdtem, s szeretnék egy kicsit rendet csinálni … magam körül és a dalaim körül is.
T.M.: - Mit tesz most a legboldogabbá? H.P.: - Boldoggá tesz, ha eszembe jut egy új dallam, találok egy új, nekem tetsző szöveget, és boldoggá tesz, ha az unokáim felém szaladnak, ha meglátnak.
T.M.: - Kívánom, hogy még sokáig így legyen. Köszönöm a beszélgetést!
(A beszélgetés ideje: Piliscsaba, 2021. november 24. és Budapest, 2021. december 7.. Köszönöm a szöveg lektorálását Huzella Péternek)
#verséneklő #HuzellaPéter #Kaláka #NeilYoungSétány #ZalánTibor #hivatás #tapasztalat #versénekmondó #TörökMáté