A programról
Sokan és sokféle módon valljuk hivatásunknak a versek és a szövegek által meghívott dallamok közvetítését. És pont ez a sokszínűség az egyik oka annak, hogy nehezen definiálható a stílus. Mindannyian hallottunk megénekelt Weöres Sándor- vagy Nagy László-költeményt, iskolában tanultuk Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról való énekét, de mennyire ismerjük a mai, kortárs közvetítőket, a mai kor históriásait és a versekben rejlő dallamok megkeresőit?
A Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasaként azt a feladatot vállaltam, hogy verséneklőként feltérképezem, s lefényképezem az énekmondók és verséneklők nagy családjának számos tagját az elmúlt hatvan évből. Az oldalon folyamatosan közzéteszem az elkészült beszélgetéseket, valamint néhányat az elkészült fényképekből.
Szeretném, ha megvalósulna Kátai Zoltán álma, amit a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával fogalmazott meg: legyen egy helye az énekmondásnak és a verséneknek.
Barátaimmal, pályatársakkal, egykori tanáraimmal beszélgetek arról, hogyan, mikor, miért választották ezt a pályát.
Mivel minden érintetthez sajnos nem fogok tudni elmenni, ezért a beszélgetésekkel párhuzamosan útjára bocsátok egy űrlapot, aminek a segítségével a verséneklők, énekmondók jelentkezhetnek, s feliratkozhatnak arra a listára, amit az ösztöndíjprogram után, a beszélgetésekből összeállított könyv mellékleteként publikálok. Reményeim szerint így egy teljesebb, színesebb képet kaphatunk arról, hogy ki, hol és mikor foglalkozik, foglalkozott az énekmondással, a versénekléssel.
Ahogy József Attila fogalmaz:
„[..] legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek."
Nagyon örülnék, ha ez a fórum jó eszközévé válhatna annak, hogy megismerjük egymást, és mások is megismerjék azt, hogy mi verséneklők, énekmondók mivel foglalkozunk.
Török Máté
verséneklő, a Misztrál együttes egyik alapító tagja
(kép: Koboz / fotó: Török Máté)
